A libamĂĄj export tĂśrtĂŠnete

Magyarországon a lúdtenyésztés és a libatömés több évszázados hagyományokra vezethető vissza. Ennek egyik legrégibb írásos dokumentuma II. Ulászló magyar király 1514. évi dekrétumának 19. cikkelyében olvasható, a jobbágyoktól járó libajövedelmekkel kapcsolatban:

"... tovĂĄbbĂĄ adjanak uraiknak ĂŠvenkĂŠnt 2 libĂĄt, tudniillik egy fiatalt pĂźnkĂśsd ĂźnnepĂŠre, ĂŠs egy vĂŠnebbet Szt. MĂĄrton pĂźspĂśk ĂŠs hitvallĂł napjĂĄn..."

A magyar libamáj exportra vonatkozó első megbízható adat 1870-ből származik. Anton Hirschfeld ebben az évben alapította meg vállalatát, az Erster Österreich-Ungarn Gaensebeberexport céget. Budapesten és Galgócon a beszerzés zajlott, míg Bécsben, Strasbourgban és Párizsban az értékesítés lebonyolítása folyt.

Mivel korábban Magyarországon nem volt kötelező adatszolgáltatás, libamáj exportunk alakulásáról csak 1882 óta állnak rendelkezésre részletes adatok. Az első hiteles adatok nagyságrendje valószínűsíti, hogy a Hirchfield cég tevékenységét megelőzően nem volt számottevő kivitele az országnak. Amíg 1882-ben még csak 27 tonna libamáj került exportra évente, addig 1889-ben már évi 100 tonna, 1938-ban pedig már évi 497 tonna libamáját adtak el külföldre.

A magyar libamĂĄj export alakulĂĄsa

	Tonna
1882	29,00
1889	100,00
1928	247,00
1933	272,00
1938	497,00

A II. világháború előtt a magyar baromfi feldolgozó vállalatok nem végeztek libabontást, termékeiket beles libaként exportálták. Ebből az következik, hogy a kivitel lényegesen meghaladta a statisztikai adatokban jelzett mennyiségeket. 1938-ban a rekordnak számító 50 súlyvagon libamáj mellett, becslések szerint további 18-20 vagon libamáj került ki beles libaként az országból. A teljes export 75-85%-a Franciaországba, a többi a német éttermek étlapjára került. Ekkoriban - csekély mértékben ugyan- de libamáj konzerv gyártás is volt az országban. Ezek előállításával a Weiss Manfréd konzervgyár és néhány kisebb üzem foglalkozott. Az 1939 és 1944 közötti évekről nincs adatunk, az export mennyisége jelentősen csökkent, a fő irányvonal pedig Németországra helyeződött át. A háború utáni gazdasági és politikai intézkedések hatására a kivitel tovább csökkent, 1956-ban mindössze 28 tonnányi libamáj került exportra.

A '60-as évektől azonban ismét keresett exportcikk lett a libamáj, a termelési kedv is megnövekedett és az export folyamatos növekedésnek indult. Kialakult a termelés bázisát adó törzsállomány, aminek alapját a magyar lúdfajta adta. Ez igen jó májtermelő, a magyar libamáj máig tartó világhírnevét ennek a fajtának a mája alapozta meg.

Az évtizedek során összegyűjtött nagy szakmai tapasztalat a májliba hízlalásában, az állatok viselkedésének egyedi megfigyelésében, és a gondos, jól megszervezett kis falkás háztáji tömésben tette lehetővé, hogy a magyar libamáj kiváló minőségű, világhíres termék.